AZ ALBA REGIA VEGYESKAR TÖRTÉNETE2
(1892-2010)
I. Az előzmények
A székesfehérvári dalkultúra egyik jeles képviselője az Alba Regia Kórus, amelyet a MÁV Déli Vasúti Műhelyének Dalegylete utódjaként hívtak életre 1971. januárjában. Az eredeti dalegylet létrejötte és megalapítása körülményeinek megismeréséhez jelentősen vissza kell tekinteni a múltba.
Székesfehérvár szabad királyi város zenei élete sajátos volt a XVIII-XIX. században. Országos hagyomány szerint a város zenészeinek hármas funkcióját tovább őrizte: zenészei játszottak a város saját ünnepein, részt vettek a templomok, az iskolák, sőt a színház együttesében, és hangverseny életében, végül pedig a szórakoztató zene területén, és természetesen a családi ünnepeken is elsőbbséget élveztek a magánzenészekkel szemben.
Az 1849-es Entwurf iskola-törvénynek megfelelően a gimnáziumokban, reáliskolákban a század második felében értékes, hangszeres zeneiskolát szerveznek. Ugyanebben az időben a színházban az európai repertoár zenés művei hangzanak fel. Az egész országban divatossá váló dalárdamozgalom e városban is az önkéntes kóruséneklés élményét nyújtja a polgárság széles rétegének. A XIX. században a városi zenészek a székesegyházi együttesben a heti liturgikus szolgálatukkal párhuzamosan – évente többször – oratóriumok előadására is vállalkoztak. Az egyre gyakrabban tartott hangversenyeken aktív szerep jut a városban állomásozó katonazenekarnak is, sőt a katonazenekar önálló koncerteket is adott. A század második felében sok országos hírű koncertező művész járt a városban, de a helyi zenetanárok és a zeneértők is színesítették a hangversenyeket, szóló és kamarazenéjükkel.
Az 1880-as években elsősorban a kamara muzsika divatozott, két kvartett működött, az egyiküket csak „doktorkvártett”-nek nevezték, mert tagjai dr. Kneifel Ferenc, dr. Lauschmann Gyula, dr. Fejér Ferenc és dr. Vass Bertalan voltak.
1901-ben alakult meg a Zenekedvelők Egyesülete, és az egyesület 1913-tól zeneiskolát tartott fenn a Megyeház téren.
A XX. század első harminc évében a dalkörök, dalárdák könnyen alakultak, de gyorsan meg is szűntek. Üdítő kivételt képeztek közülük a Polgári Dalkör, a Református Dalkör melyek hosszú időn át sikeresen működtek és az Alba Regia Vegyeskar elődje, a Déli Vasúti Műhely Dalegylete.
II. A kezdetek
Az énekkar története az elmúlt évtizedek folyamán szorosan összefonódott a MÁV Járműjavító műhelyének történetével. A műhely dolgozóinak dalszeretetét bizonyítja, hogy a műhely alapításával egyidejűleg, 1892-ben dalárdát is szerveztek. 1892. év őszén a műhely munkásai és alkalmazottai az akkori szüreti mulatság tiszta jövedelmét, mindegy száz forintot adtak a létesítendő dalárda céljaira. A Déli Vasúti Dalárda első karnagya Tombor Aladár, színházi karnagy volt, védnökké az akkori műhely főnökét, Rauscher Bélát választották.
1893-ban már jóváhagyott alapszabályok mellett működött az énekkar, melynek teljes és hivatalos neve a következő volt: „A cs. kir. szab. Déli Vaspálya Társaság Műhelyének Dalárdája, Székesfehérvár”. Még ebben az ében a Déli Vasút Igazgatósága állandó segélyt szavazott meg az énekkar támogatására.
Dalosversenyeken csak 1898-tól vett részt a dalárda, amikor a vezetést Tomm Béla hegedűművész vette át. Ebben az esztendőben, a Komáromban megtartott dunántúli dalosversenyen szerepeltek, és elismerő oklevelet nyertek. 1903-ban szép sikert értek el a temesvári országos dalosversenyen, és művészi kivitelű bronz lanttal tértek vissza. Az 1904-ben Nagykanizsán megrendezett és Pécsett megszervezett dalos-találkozón ezüst serleget szereztek.
1906-ban a dalárda vezetését dr. Kneifel Ferenc vette át, aki egészen 1927-ig vezette és irányította az énekkart. Ebben az időszakban kiemelkedő szereplések a következők voltak.: 1907. Eger, II. díj (Ezen a versenyen 24 résztvevő közül szerezték meg – a műhely jó hírét is öregbítő – II díjat.) 1909. Kecskemét, ezüst-babérkoszorú 1910. Keszthely, aranyserleg – ugyanebben az évben a budai királyi palota udvarán I. Ferenc József jelenlétében szerepelt az énekkar.
1912. Budapest, antik ezüstkancsó – ebben az évben vette fel az énekkar az alapszabály-módosítás után a „Déli Vasút Műhelyi Dalegylet” nevet.
MÁV Déli Vasúti Műhelyének Dalegyletének 1911-es tablója (a fotót köszönjük Kneifel Györgynek)
1913. Veszprém, országos dalosverseny, II. díjat, egy művészi bronz-szobrot nyertek a dalosok.
Az első világháború kitörése megakadályozta az énekkar további sikerekben gazdag fejlődését. A háború időtartama alatt szüneteltek a dalosversenyek, és csak 1920-ban indult meg az élet, amikor is három év késéssel tartották meg a negyed-évszázados jubileumot.
1922-ben Tata-tóváros, I. díj 1924. Szombathely 1925. Sopron 1926. Pécs, kiemelkedő állomásai a dalárda tevékenységének.
1927-ben Sztára Sándor karnagy, neves zeneszerző állt az énekkar élére, akinek nevéhez fűződik az 1929-es debreceni országos dalosversenyen megszerzett aranyserleg. Itt már a dalárda „D.V. Műhely Dal- és Zeneegyesület” néven szerepelt. Az 1930-as debreceni országos dalosversenyen a dalosok egy aranyozott ezüstserleget nyertek.
MÁV Déli Vasúti Műhelyének Dalegylete az 1920-es években (a fotót köszönjük Kneifel Györgynek)
1930-ban volt a dalárda első rádiós szereplése.
1932-ben a székesfehérvári válogató versenyen a dalárda maximális pontszámmal nyerte el az első helyet. Ugyanebben az évben mutatkozott be az énekkar a közoktatásügyi miniszternek, ami után 1933-ban Szófiába utazott és szerepelt a bolgár király jelenlétében.
Az 1935-ös miskolci vasutas dalosversenyről a vándordíjat hozta el a kórus. Ebben az esztendőben a karmesteri pálca Országh Tivadar hegedűművész kezébe került. Veszprémben II. helyet és ezüstserleget, 1936-ban az emlékezetes szombathelyi dalosversenyen I. helyet, aranyérmet és serleget szerzett az énekkar. Az 1938-as székesfehérvári és az 1939-es kassai országos dalos ünnepélyeken megérdemelt sikereket arattak.
1939-ban Somfai László középiskolai tanár vette át a vezetést. Ebben az időszakban érte el az énekkar a legnagyobb taglétszámot, 81 főt. Az ő nevéhez fűződik az 1940-es győri dalosversenyen elért siker, amikor is a királydíjas csoportban a III. díjat nyerték el. 1941-ben volt a második rádiószereplés, amelynek legsikeresebb számai voltak: Frideric: Ladilom, Kodály: Felszállott a páva és Karádi nóták.
A második világháború megkezdése után a sorozatos bevonulások miatt szünetelt az énekkar működése, 1943-ban a karnagy is bevonult. A felszabadulás napjaiban az itthon levő dalosok egy közös székesfehérvári férfikarban a Szabad Május Kórusban vettek részt, melyet Szarka Károly vezetett. A felszabadulás után a MÁV-dalosok, színjátszók és népi táncosok kezdték meg elsőként a városban a kulturális tevékenységet. Társadalmi munkával felújították a régi és erősen megrongálódott MÁV Kultúrházat, melynek új színpadán pezsgő kultúrélet indult meg.
1948-ban Jurányi János karnagy vezetése alatt az ország minden táján vasutas csere-műsorokat szerveztek, és sikeresen szerepeltek a különböző dalos-találkozókon.
1949. január 1-én vegyeskar alakult, melynek tenor- és basszus-szólamát a meglevő férfikar egy része alkotta, a női tagság toborzását pedig a kultúrotthon vezetősége, Varga Gábor kultúrvezető, és az új karnagy, Kneifel Ferenc intézte. A vegyeskar 68 főnyi tagsággal kezdte a működését. Műsorukon szerepelt: Halmos László: Magyar-orosz népdalszvit, Székely Endre: Daloló szomszédaink, Bárdos Lajos: Népdalkórusok.
A szereplési lehetőségek rendkívüli módon megnőttek, a falujárások, protokoll-ünnepélyek, pártnapok, választási műsorok és egyéb műsorok alkalmával. Igen jelentős szerepet töltöttek be az ország nagyobb városaiban megrendezett dalos-találkozók, melyek igen vonzóvá tették az énekkari életet. 1949-ben volt az első kultúrverseny. Itt a vegyeskar, az első hely jutalmául, megkapta a Bartók Béla Szövetség „Élkórus” jelvényét.
1951-ben a budapesti István-telki főműhely (Landler Jenő Járműjavító Üzem) kultúrotthonában tartott vasutas kultúrversenyről ismét a „díjnyertes kórus” oklevéllel térhetett haza az énekkar.
1952-ben, a 60. éves jubileum alkalmával több énekkar szerepelt, s mindegyikük egy-egy értékes emléktárggyal fejezték ki barátai együttérzésüket.
1954-ben szerepelt a vegyeskar első ízben a rádió mikrofonja előtt.
1956-ban Budapesten a vasutas kultúrcsoportok döntő versenyében arattak sikert, ahol a „Díjnyertes” kitűntetést elsősorban Muradeli: Ifjú békeharcosok dala című művével érte le a kórus, amelynek szólóját Rábay Gyula, az együttes kiváló basszistája énekelte.
1958-ban ünnepelte a magyar vasutasság Kodály Zoltán 75 éves születésnapját. Ez annál is kedvesebb volt a Mester számára, mert ő is vasutas szülők gyermeke. Az énekkar itt Kodály: Békesség óhajtás-t, Horatii Carmen-t és a Nagyszalontai köszöntőt énekelte a Budapesti Zeneakadémia nagytermében.
Az 1961-es év nagyszabású szolnoki vasutas dalfesztivál esztendeje volt. Itt az egyéni számokon felül az egyik összkart, András B.: Lenin dalát a székesfehérvári karnagy, Kneifel Ferenc vezényelte a MÁV Szimfónikusok kíséretével
Az 1962-es esztendő három nevezetes eseményt hozott. Ekkor volt a 70 éves jubileum pár meghívott énekkarral, továbbá a Csepeli Vasmű kórusával lefolytatott nagyszabású hangverseny, és Bárdos Lajos szerzői estje, amelyen az énekesek többek között a szerzőnek ez alkalomra írt Székesfehérvár című művét énekelték az ő vezényletével. Az énekkar több ízben nyert megyei szintű aranyérmet, Sátoraljaújhelyen 1963-ban, illetve Székesfehérvárott 1964 és 1966-os években, és két ízben országos ezüst-koszorút, Cegléden, illetve Szombathelyen. 1966-ban két ízen szerepelt az énekkar a Magyar Rádióban, a Munkásénekkarok a mikrofon előtt, ill. a Muzsikáló képeslapok című műsorban.
Kórusfotó 1960-ból (vagy1962-ből?)
1966-ban a Kóruspódium című műsorban is szerepelt.
Jónéhány székesfehérvári elszármazott művész, pl. Turpinszky Béla, Kozma Lajos, Tombor Ágnes is a MÁV-énekkar rendezvényein mutatkoztak be először városunk lakosságának.
III. Az újjászerveződés
Az 1970-71. év telén új gazdát keresett a székesfehérvári MÁV vegyeskar, mert a vasutasok kultúrotthonában fenntartási gondok merültek fel. Az országos kultúralap igen sokfelé oszlott a MÁV kórusok nagy száma miatt, így nem sok jutott a szakmailag jól fejlődő és már magasabb igényeket támasztó székesfehérvári vegyes karnak. – Pallos Béla az Építők Központi Kórusának karnagya, aki ezelőtt vasutas kórust is vezetett javasolta az újgazdának az Építők Szakszervezetét, amelynek még nem volt olyan sok kórusa és ahol igen jó volt szerinte az énekkar-ügyhöz való hozzáállás. Hamar megszületett a közös megbeszélés a budapesti Építő Szakszervezeti Központ Princes Gyula főtitkárával, majd Székesfehérváron az Építők Szakszervezeti megyebizottságával Timpauer Gyula titkárral, a Fejér megyei Építőipari Vállalat igazgatójával, Kis Józseffel, a Fejér megyei SZMT-vel Csehkis Imrével, az Építők „Pintér Károly” Művelődési Házával Rajnai László igazgatóval és a városi tanács vezetőségével. Hamarosan megfogalmazódott a döntés, hogy átveszik a volt MÁV énekkar fenntartási szerepét. A városi tanács engedélyezte az Alba Regia név felvételét, azzal a kéréssel, hogy legyen ez az új kórus az Alba Regia Napok állandó szereplője és a szervezés segítője. Az új kórusba hamarosan jelentkeztek az akkor nemrég megszűnt székesfehérvári Pedagógus Kórus énekelni óhajtó tagjai, és az ugyancsak megszűnt Központi Férfikarnak leglelkesebb tagjai is. Az így felduzzadt kórus vezetését Kneifel Ferencre, a MÁV vegyeskar eddigi karnagyára bízták. A belvárosban fekvő Építők Művelődési Házában, ahol jó terem állt rendelkezésre kitűnő fűtéssel és világítással, szorgalmasan megindult a zenei munka, s már az első év rengeteg szereplési lehetőséget adott. Ilyen volt pl. az Építő Kórusok székesfehérvári fesztiválja, az Alba Regia Napok keretében, az Építőipari Vállalat vándorzászló átadási ünnepélye, szereplés a Magyar Rádióban és október hónapban megjött az első külföldi meghívás a Komárno-i munkás férfikar (Jarábik Imre) fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezendő dalos találkozóra. Már az első évben kialakult az, hogy melyek azok a szereplési alkalmak, melyek szinte minden évben megismétlődnek. Ezek a következők voltak: az Építő Vállalat-, a Művelődési Ház- és a város protokolláris ünnepein (Április 4., Nőnap, November 7., stb.) való fellépés, a Magyar Rádió Kóruspódiumain való fellépés, a budapesti múzeumok kóruspódiumain való szereplés. Önálló egy vagy két hangverseny a saját művelődési házban egy-egy testvér kórus (főleg építő kórus) meghívásával, s egy-egy hivatásos ének szólista vendég szereplésével, majd pedig a testvér kórusoktól kapott meghívások teljesítése más-más székhelyeken.
1972-ben az ezer éves Székesfehérvárt ünnepelte a város, nagyméretű dalos találkozóval, tizenkilenc kórus részvételével az Alba Regia Napok keretében. Ez alkalommal díjak adományozására is sor került. Az Alba Regia kórus – az Építők Központi Kórusának ítélt első díj után - a második díjat kapta meg. Ekkor zajlott le az első országos minősítés is, ahol az új vegyeskar az „Aranykoszorú” minősítést szerezte meg.
1973-ban Pécsett rendeztek építő kórustalálkozót, és ez évben volt a Vándor Sándor kórusfesztivál Székesfehérváron és Budapesten. Itt nagy hatású tömbkórusokban szerepelhetett az Alba Regia Kórus és kitűnő alkalom nyílott kórusbarátságok kötésére is.
1974-ben Székesfehérváron az Építők „Pintér Károly” Művelődési Házában volt az országos kórusminősítés, ahol a kórus elnyerte az első „Fesztiváli” minősítést Kneifel Ferenc vezényletével. Ugyanebben az évben volt Egerben az Építő Kórusok országos találkozója a szakszervezeti Központ rendezésében.
1975-ben ismét vándor fesztivál adta a munka dandárját, s új partnerrel a kőszegi Concordia Kórussal jött létre emlékezetes hangverseny pár.
1976-ban Budapesten a Postás Művelődési Házban volt az országos minősítés, ahol a kórus másodszor is elnyerte a „Fesztiváli” minősítést, ugyancsak Kneifel Ferenc vezényletével.
1977-ben a csehszlovákiai Somorján volt az ottani magyar kórusok fesztiválja, ahol fellépett az Alba Regia Kórus. Magyarországról még Vass Lajos karnagy is szerepelt és közös kórusokat is vezényelt. Ebben az évben volt az Építő Kórusok negyedik országos fesztiválja Budapesten.
1979. szeptember 25-én új másodkarnagyot szerződtetett a Művelődési Ház Kneifel Imre zeneakadémiát végzett énektanár és karvezető személyében, s vele a kórusképzési munka még komolyabb formát nyert.
1979-ben a jugoszláviai Csantavér Bartók Béla Kórusa szerepelt Székesfehérváron, majd pedig viszonzásként az Alba Regia szerepelhetett Csantavéren, az ott szervezett dalos találkozón, majd Suboticán is, a régi műemlék városházának kitűnő akusztikájú dísztermében. Ugyanebben az évben a „Daloló Somogy” c. rendezvényre kapott meghívást. A kórus emlékezetes két napot töltött Somogy megyében.
1980-ban egy másik jugoszláviai kórus a celjei France Preseren, hatvan tagú vegyeskar olyan hasonló nagyságú kóruspartnert keresett, amelynek székhelye közel fekszik a Balatonhoz. Székesfehérvárra esett a választás, és a déli szomszédaink három kellemes napot töltöttek Magyarországon. Ezt három eseménydús jugoszláviai nappal viszonozták az Alba Regia Kórus számára. A szép kirándulások és szereplések sokáig emlékezetesek maradnak. A forró sikerhez már hozzájárult az új másodkarnagy Kneifel Imre kitűnő munkája is.
1981-ben Egerben a zenei világnapon zajlott le a következő országos minősítés, ahol a kórus a legnagyobb „Fesztiváli Diplomá”-val minősítést kapta. Ez évben ünnepelte a kórus tíz éves fennállását. A Megyei Tanácstól pedig megkapta a kórus megyei díját, az úgynevezett „Velinszky László Közművelődési Díjat”. Ugyanebben az eseménydús évben zajlott le Kaposváron az építő kórusok országos fesztiválja.
1982-ben Lóránd István szerzői estje zajlott le Székesfehérváron, amelynek fő mozgatója és szereplője volt az Alba Regia Kórus. A szerző nemcsak dicséretekkel halmozta el a kórust, hanem kottákkal és egyéb ajándékokkal buzdította még lelkesebb munkára. Ez évben rendezték az Építők Pintér Károly Művelődési Házban a nagyszabású Kodály Ünnepélyt és Hangversenyt. Itt adta elő a kórus azt a művet, melyet Kodály 1946-ban Székesfehérváron komponált, egy akkori pedagógusképző tanfolyam résztvevői számára, a címe: Naphimnusz.
1983-ban Szegeden az egyetem aulájában szerepelt a kórus, majd meghívást kapott a Bécsi Ünnepi Hetekre. A szereplés a nagyszerű koncertteremben a bécsi Begegnung-ban zajlott le. A felejthetetlen vendéglátáson kívül emlékezetes marad a várudvarban lezajlott második hangverseny is, melyet kábel televízión közvetítettek a bécsi kórházak és mozgásképtelenek szociális otthonai számára. A partnerkórus a Wein-Ackersdorfi férfikar a székesfehérvári Tiszti Klub nagytermében mutatta be tudását a székesfehérvári közönségnek.
1984-ben Bárdos Lajos szerzői estje zajlott le a Vörösmarty Színházban, ahol az Alba Regia Kórus más kórusokkal együtt mutatta be az „Alba Regia” c. Móra Magda szövegére írt új Bárdos művet. Maga a szerző is vezényelt.
1985-ben egy olaszországi férfikar a Coro Alpino Veneziáno szerepelt az Építők Művelődési Házában. Azután a közös baráti találkozó azt eredményezte, hogy Pauló Camozo velencei karnagy felajánlott a másik kórusnak a velencei Antonio Lotti vegyeskarnak a partneri kapcsolatát, ami két hangversenyciklust jelentett a következő évben Székesfehérváron és Velencében. Ebben az évben volt NDK-ban az ipari szövetkezetek két napos kórusfesztiválja. Itt a kórus és Jobbágy Mária szoprán szólista akkora sikert aratott, hogy a kórustagokból és a hozzátartozóikból álló közönség felállva tapsolt és követelte a folytatást. A lelkes rendezőség ott a helyszínen hívta meg a kórust a következő zenei fesztiválra Halleba.
1986-ban Csehszlovákiában vendégszerepelt az Alba Regia Kórus, mégpedig a pelhrimovi Záboj Kórus meghívására, az ottani színházba és Prágában a Szent Vitus vártemplomában. A kitűnő akusztikájú helyen a koncertek felejthetetlen élményt hoztak a szereplőknek és a hallgatóknak egyaránt. Ez év októberében nemzetközi méretű zenei világnapot rendeztek az Építők Pintér Károly Művelődési Házában, ahol részt vett Pelhrimov város két énekkara és a már említett velencei Antonio Lotti vegyeskar. Itt szerepelt a helybeli Ének-zenei Általános Iskola kórusa, Lovrek Károly vezényletével, aki ifjúsági vonatkozásban jó partneri kapcsolatba került a velenceiekkel.
1987-ben az Alba Regia Kórusnak öt szereplést szerveztek Olaszországban, mégpedig Velencében a Canale Grande partján fekvő Szent Stae extemplomban, amit ma hangversenyteremnek használnak, továbbá két ifjúsági hangversenyt az ottani iskola jó akusztikájú aulájában. Az esti hangversenyek az olasz kórussal közösen zajlottak. A búcsú szereplés a Szent Mark Bazilikában zajlott le, egy ünnepi misén, ahol a világhírű Gabrieli zeneszerzők annak idején bemutatták híres több kórusos műveiket. Ennek világhírű akusztikája, nemcsak a zeneszerzőket ihlette mg, hanem az Alba Regia Kórus énekeseit is, szárnyakat adva a kristálytiszta énekléshez. Az olaszországi négy nap felejthetetlen élményt jelentett a kórusnak, a vezetőknek és Jobbágy Mária énektanárnak, a szoprán szólistának is. Ez évben sor került még augusztus 20-án a kórus szereplésére a megyei kitüntetések ünnepélyén, továbbá a Vándor Fesztiválon Budapesten, és a karácsonyi ünnepi hangversenyen. A következő évek terveiben szerepelt az NSZK-ban lévő Renningen város meghívása, ennek 1989-ben tudtak eleget tenni. Ekkor ünnepli a kórus - az előd MÁV vegyeskar éveit is beszámítva - 40 éves fennállását és Kneifel Ferenc karnagyi működésének 50 éves évfordulóját.
IV. A kórus története karnagyváltás után
1991. áprilisában zajlott az Alba Regia kórus húsvéti hangversenye a Ciszterci templomban Kneifel Imre vezényletével. Öt motettát szólaltattak meg, a XVI. Században élt zeneszerzőktől. Az előadott művek között kiemelkedő volt a nyolc szólamú Lotti Crucifixcusa, de az est csúcspontja Caldara Missa Dolorósája volt. A mű előadásában közreműködött a zeneiskola tanáraiból alakult kamarazenekar is.
1992. ekkor már egyesült Kneifel Ferenc által vezetett Alba Regia Kórus Kneifel Imre másik kórusával, az Ikarus kórussal. Így iskolázottabb, fiatalabb hangokkal gazdagodott a kórus. A minőségi változás mellett egy másik folyamat is elkezdődött, az önfenntartásra való törekvés. A kórustagok szerény tagdíjjal is hozzájárulnak az egyesületként működő énekkar életben tartásához. Ez évben adták elő húsvétkor a Mozart Requimet. A következő éveket a kórustagok összecsiszolódása és kisebb hangversenyeken való részvétel jellemezte.
1991. és 1993. között részletes naplóbejegyzések maradtak meg Komor Kázmérné Borika néni (alt) tollából
1995. Zámolyon és Kincsesbányán járt a vegyeskar. Máig is emlegetik az ottani vendégszereplést, ahol a közönség hálás volt az élményért. Ritka ajándék a kisebb településeken a dalos vendég, aki szívből énekel, nem „borsos” gázsiért. Ebben az évben Galántán és a környező falvakban is bemutatták azt a koncertprogramjukat, amellyel Székesfehérváron a Ciszterci templomban arattak nagy sikert. Amikor bevonult a Los Andinos együttes dobokkal, pánsípokkal, a közönség csodálkozott, de amikor megszólalt Ramirez: Kreol miséje, majd a Hermann László Zene Iskola vonósai és az Alba Regia Kórus, mindenkit elbűvölt a sokféleség és a másféleség élménye. Más-más hangszerelésben, feldolgozásban, de mindenki ugyanarról: az Istenről és emberről szólt azon a koncerten. Ezt a koncertprogramot a Kongresszusi Palotában is előadták.
1996. szeptember 29-én Carl Orff: Carmina Burana-ját hallgathatta a közönség Dunaújvárosban, a népszerű mű nagy előadó apparátust igényelt. A városok közötti kulturális együttműködés szép példája, hogy hat székesfehérvári kórus, köztük az Alba Regia Kórus, a Székesfehérvári Szimfónikus Zenekar, a Győri Ütőegyüttes, a Dunaújvárosi Vegyeskar elhatározták, hogy bemutatják e méltán népszerű oratórikus művet. Nagy sikert aratott. Ebben az évben vettek részt a budapesti Nemzetközi Versenyen, ahonnan ezüst éremmel tértek haza.
1997. A tavak városában, a finn testvérvárosban, és Renniben rendezett 25. Nemzetközi Folklór Fesztiválra volt hivatalos az Alba Regia vegyeskar, mely ebben az évben ünnepelte 15. születésnapját. Születésnapjuk alkalmából megkapták a Vasas Szakszervezet Nívódíját. Kodályt változatlanul nagy tisztelet övezi külföldön, ünnepélyes csönd és áhítat fogadta Renniben is Kodály Ádventi énekét, Jézus és a kufárokat, Szép könyörgés című művét.
2000. márciusában hallhatta a székesfehérvári közönség Mozart: A dúr és Betthoven: IX. szimfóniáját. Közreműködött: Kováts Kolos, Cselvek Etelka, Molnár András és Takács Tamara, vezérnyelt: Drahos Béla. Ez év novemberében hivatalosan is hangversenykórussá nyilvánították a vegyeskart, ebben az évben részt vettek az olaszországi Riva Del Garde-ban a Musica Mundi fesztiválon, ahol ezüst érmesek lettek. Ez év szeptemberében adta elő a kórus a budavári Mátyás templomban a Mozart: Requiemet. Közreműködött: Pérchy Kornélia-szoprán, Németh Judit-alt, Mukk József-tenor, Gregor József-basszus, a Primavera Kórus, az Alba Regia Vegyeskar, az Alba Regia Szimfónikus Zenekar, vezényelt Drahos Béla.
2001. A horvátországi Zadarban egy nemzetközi fesztiválon vett részt a kórus, az énekkar hetedik lett a zeneművészeti főiskolai karokkal teletűzdelt húszcsapatos mezőnyben. Ebben az évben ünnepelte a kórus fennállásának 20. évfordulóját. Jogelődje a Dél-vidéki Vasúti Dalárda, pedig már több, mint száz éve alakult. Ebben az évben adták elő a székesfehérvári Bazilikában a Verdi Requiemet, amelyet Drahos Béla vezényelt, ezt a művet CD-re felvették.
2002. Nagyszabású koncertre készült a vegyeskar, ahol Haydn Nelson Miséjét adták elő, Drahos Béla vezényelt, közreműködött az Alba Regia Vegyeskar és a Székesfehérvári Alba Regia Szimfonikusok. Az előadás kitűnő kritikát kapott. A kórus rendszeresen részt vesz a városi rendezvényeken, a zenei világnapi hangversenyen, a Vörösmarty Színházban, a karácsonyi koncerten és a jeles ünnepeken. A kórus szerepel a Magyar Rádió Kóruspódium adásában, ahol minden évben felvétel készül a kórussal. Erre a felvételre a Magyar Rádió szakmai zsűrijének döntése alapján kerülhet sor. Ezek a fellépések is további rangot jelentenek a kórusnak.
A későbbi évek és fényképek még feltöltés alatt állnak.