A Kneifel karnagy-dinasztia
Kneifel Antalnak, a nagypapának hat gyermeke volt, legidősebb fia dr. Kneifel Ferenc, akinek ugyancsak hat gyermeke született, közülük a legidősebb Kneifel Ferenc. Ők hárman egy évszázadon át voltak kórusok karnagyai, s már a dinasztia negyedik tagja is vezényel, ő Kneifel Imre.
Kneifel Antal a budavári főplébánia zenekari igazgatója volt. A budapesti női- és férfi katolikus képezde, budai szürke nénék iskolájának jeles énektanára. Tizenegy évet töltött el a krisztinavárosi plébánián, mint kántor. Évek hosszú során át vezette a budai egyházi zeneegyletet. Halála után legidősebb fia dr. Kneifel Ferenc vette át a karnagyi állást, majd 1892-ben megpályázta a székesfehérvári székesegyházi karvezetői posztot, s az ott működő Czeczília kórus vezetését. E mellett harmincöt évig irányította a Délvasút Dalárdát és a fehérvári Polgári Dalkört. Igazgatta a zenei iskolát, s káptalani ügyészként is jeleskedett. Hat gyermeke közül a legidősebb Kneifel Ferenc, az Alba Regia Kórus első karnagya.
A belvárosi fiúiskola, majd a ciszter gimnázium elvégzése után, a szegedi tanítóképzőben folytatta tanulmányait. 1934-ben végzett itt, amikor visszajött Fehérvárra, harminckét tagú iskolaszék szavazott neki bizalmat. Kezdetben állandó helyettesítő lett, így megismerte a város minden iskoláját. 1946-ban részt vett azon a zenei továbbképzésen, amelyen Kodály Zoltán hangolta népdalra a pedagógusokat. Az Ő bíztatásával jelentkezett a Zeneakadémiára, és ott középiskolai ének-tanári diplomát szerzett 1949-ben. Nagyszerű tanárok tanították, mint Bárdos Lajos, Pécsi Sebestyén, Vásárhelyi Zoltán. Majd karnagya volt a Prohászka templomnak, tíz évig töltötte be ezt az állást. Az akkori körülményekre való tekintettel, választania kellet az egyházi vagy a „világi” hivatás között – ő az állami hivatást választotta.
A Bőrgyárban, a Könnyűfémműben és a Vadásztölténygyárban működő kórusokat és a tóvárosi, az öreghegyi dalkört vezette. Karnagya lett az 1971-ben alakult Alba Regia Kórusnak, amely a MÁV énekkarból, a Központi férfikarból és a Pedagógus kórusból verbuválódott. Kneifel Ferenc nemcsak karnagyként volt fáradhatatlan, hanem a megye iskoláinak ének-zenei szaktanácsadójaként is. Gazdája volt a megye kórusmozgalmának. Kezdetben megyei szakfelügyelő, majd országos felügyelőként jeleskedett Zala-, Veszprém- és Fejér megyében. Az Oktatásügyi Minisztériumban 1952-1954-ig dolgozott. Alapító tagja lett a bárdos- és Kodály társaságnak. ISME konferenciákon vett részt, járt ennek kapcsán Belgiumban és Afrikában is. 2000-ben Fehérvár díszpolgárává avatták.
Székesfehérvár sokat köszönhet Kneifel Ferencnek, a zenei élet fellendüléséért, kitartó, lelkiismeretes munkájáért. Tevékenységét mindig szívvel lélekkel végezte. Nyugdíjasként is nyomon követi a székesfehérvári zenei életet, szakmai tanácsokkal látja el a hozzáfordulókat. A karnagyi pálcát Kneifel Ferenctől, egyik testvérének fia, Kneifel Imre, másodkarnagyként vette át. A Vasvári Pál Gimnázium ének-zene szakos tanára lett. 1978-ban diplomázott a Zeneakadémián, középiskolai énektanár és karvezetés szakon. Játszik a Tilinkó népzenészeivel és titkára a Kóta megyei szervezetének. Iskolaigazgató, karnagy és zenész, aki mindezek mellett az új népzenész szakmai kritériumait dolgozza ki, hogy felkerülhessenek az országos képzési jegyzékre. Vezeti a Bárdos Lajos gyermekkart és rendszeresen szerepelnek a város kulturális és ünnepi rendezvényein.
Kneifel Imre 2013-ban megkapta Székesfehérvár legmagasabb zenei elismerését, a Fricsay-díjat.
