Torokszorító drámaiság Boross Csilla és Medveczky Ádám koncertjén

Zsúfolásig telt ház várta a tavalyi nagy sikerű koncertje után ismét szülővárosa közönsége elé lépő, mára nemzetközi hírű operaénekessé vált Boross Csillát és a nagyszerű karmestert, a (többek között) Kossuth- és Liszt-díjas Medveczky Ádámot.

Az újjáalakult Alba Regia Szimfonikus Zenekar művészei mellett az Alba Regia (Kneifel Imre) és a Primavera Vegyes Kar (Horányi Ottilia) tagsága tette teljessé a Harmonia Albensis Templomi hangversenyek sorozat harmadik estjének szereplőgárdáját.

Az id. Major István által konferált műsor címének (Pieta Signore! -– Uram, irgalmazz!) megfelelően az „operairodalom legszebb imádságait” ígérte a zenebarátoknak: felvezetésként mindazonáltal Bach D-dúr zenekari szvitjének népszerű Air-jét játszotta el a zenekar, majd a (tévesen) Stradellának tulajdonított címadó áriával léptünk be az olasz opera szebbnél szebb melódiáktól pompázó virágoskertjébe. (A programból mind stílusában, mind nyelvében, mind szellemiségében meglehetősen kilógott Mozart Singspiel-jének, a Varázsfuvolájának részlete, a férfikari Papok kórusa, mely az óegyiptomi istenekhez fohászkodó, szabadkőműves vonatkozásokban gazdag német szövegével bizarrul hatott búcsújáról nevezetes, patinás fogadalmi templomunkban.) A Verdi, Bellini, Puccini és Mascagni operáinak népszerű részleteiből összeállított válogatás pompásan illett Boross Csilla hatalmas volumenű, minden regiszterben kiegyenlített, mélytüzű orgánumához. Nagy örömmel konstatáltam, hogy a művésznő ismét tőle még nem hallott darabokkal érkezett közénk (persze könnyű neki” ekkora repertoárral!): e két koncert alapján úgy érzem, személyiségéhez és hangjához a szerelmükért életüket áldozó, tragikus sorsú nőalakok állnak közelebb – torokszorító drámaisággal formálta meg a Végzet hatalma Leonóráját és Puccini Manonjának címszereplőjét. Méltó és inspiráló partnerre talált az operaműfajról mindent tudó Medveczky Ádámban, akinek fantasztikus dirigálása valósággal szárnyakat adott a zenekarnak és a kórusnak. A koncert után számos véleményt hallottam, miszerint a próbákra rendelkezésre álló néhány nap alatt a dirigens kisebb csodát tett: szinte rá sem ismertünk szimfonikusainkra! A végzet hatalma népszerű nyitánya, a Manon Lescaut és a Parasztbecsület intermezzói, Massenet Thais című operájának Krulik Eszter szép hegedűszólójával felcsendült Méditationja egyaránt nagyszerű produkció volt. Sokak óhaját tolmácsolom: jó lenne a maestrót minél többször látnunk-hallanunk a jövőben!

A Parasztbecsület hatalmas Húsvéti kórusát követően vége-hossza nem volt az ovációnak: nem mostanában láttam torkaszakadtából bravózni, tenyerét felállva vörösre tapsolni a székesfehérvári közönséget, melynek megható lelkesedését a fullasztó meleg és a balesetveszélyes, menetrendszerűen összeroppanó, sürgősen lecserélendő (!) műanyag székek sem tudták elvenni. A gyönyörű estét Verdi Otellójának örökszép Ave Mariájával csendítették ki a művészek.