Az estig tartó vacsora és jó hangulat szinte mindenkinek köszönhető volt, de különöse

Juhász Zsófinak, aki helyet szerzett az ünnepléshez és termet a próbákhoz (mert azok is voltak)

Hegedűs Andinak, hogy összefogta az egész készülődést és kiverte belőlünk a lustaságot, nem hagyta, hogy csak úgy folyjanak a dolgok, és beszerezte a fő ajándékot, valamint elintézte, hogy legyen pólónk és addigra, amikor kell,

Becker Terinek és Pannonhalmi Tibi bácsinak, hogy megtalálták az énekelendő műveket,

Tóka Melittának, hogy a két művet hangszerelte, betanította sőt vezényelte, mi több, zeneileg alá is festette (közreműködörtt még benne Polgár Zoltán Jr. és Juhász Balázs)

Szabó Ádámnak, hogy a sok változtatás és a tagok itt-ott tapasztalt pillanatnyi passzivitása ellenére összerakta a tablót, mindezt akár tanulmányai rovására is, továbbá, hogy támogatta anyukáját a kivitelezésben,

Jurkiewicz Marinának az önkéntes trombitálást – aki mindenkit meglepett bátorságával, (csak így tovább!)

Veszeli Jucusnak, hogy az eddigiekhez hasonlóan adminisztrált mindent, jó hadtáposként juttatott mindenkit pólóhoz,

Gyalog Katának a tortát, amit teljes emberként, de gyermeknevelés közben néha bizony fél kézzel installált készre,

Gergely Margónak és Büki Borókának a temérdek edény mosogatását, akik nem szánva magukat kockáztatták, hogy egy hétre kifő a kezük,

minden kedves versköltőnek (Borika néninek, Sárközi Cilinek, Kovács Juditnak és sokan másoknak), akik igyekeztek a legjobb frazeológiával megfeleltetni a dalok szövegét az alkalomnak,

Floch Juditnak, hogy becsomagolta az ajándékot, sőt a tablót is védőréteggel vonta be, ami – figyelve a tapperolási aktivitást – bizony nem volt elvetélt ötlet,

továbbá mindenkinek, aki csak egy picit is hozzá tudott tenni az ünnepléshez, azért, hogy Imrénk „hatvan nehéz év béklyója” ellenére ne érezze magát „árvának, mind az öregek”.