Honegger: Karácsonyi kantáta - 2013. december 16.
Módosítás dátuma: 2014. június 14. szombat, 13:10 Írta: Juhász Balázs 2014. június 14. szombat, 12:53
December 16-án, hétfőn este 19.30-kor a Szent István Bazilikában csendült fel Arthur Honegger utolsó műve, a Karácsonyi kantáta, amit a svájci származású francia zeneszerző baritonszólóra, gyermekkarra, vegyes karra, zenekarra és orgonára komponált. A Karácsonyi kantáta három részét a gondolat fűzi közös szálra. Először a Jézus születése előtti világ képét jeleníti meg az Ószövetség sötét és komor prófétai tónusában. A Jézus születését hírül adó baritonszólóval kezdődik el a második részt képező karácsonyi dalok feldolgozása. Végül a kantáta a harmadik részében felcsendül a Laudate Dominum omnes gentes zsoltárszöveg. A mű valódi csúcspontja az ezt követő terjedelmes zenekari utójáték, a karácsonyi melódiák a gregorián zsoltárdallam egyesülése.
Részletek Szabó Balázs cikkéből (feol.hu 2013.12.22.)
Különleges ajándék, egy rendkívül ritkán hallható remekmű előadása hívogatta a zenebarátokat hétfő este a hagyományos karácsonyi hangversenyre a bazilikába, a hagyományos karácsonyi hangverseny szereplőivel: az Alba Regia Vegyes Karral (Kneifel Imre), a Primavera Vegyes Karral (Horányi Ottilia), a Kodály Iskola Gyermekkarával (Kneifel Imre) és az Alba Regia Szimfonikus Zenekar tagjaival, valamint Drahos Béla karmesterrel. A műsor középpontjában egy, a magyar pódiumokon rendkívül ritkán játszott, városunkban pedig alighanem még egyáltalán nem hallott kompozíció, Arthur Honegger Karácsonyi kantátája állt. A kompozíció megszületése a Bartókkal is szoros művészi kapcsolatban álló neves svájci dirigensnek, Paul Sachernek köszönhető, aki a Bázeli Kamarakórus fennállásának 25. évfordulójára rendelte meg a művet a francia Hatok legjelentősebb mesterétől. A kantáta a jubileumhoz képest kissé megkésve, 1953-ban készült csak el. A Zeneszerző vagyok című könyvében Honegger leírja, hogy a kantátához (Sacher tanácsára) egy 1942-es művét vette alapul. Az évtizeddel korábbi megrendelés egy svájci falu, Selzach szabadtéri ünnepi játékára szánt hat órás passió megírására szólt, melynek a Krisztus születése címet viselő első része délelőtt, második része, Krisztus szenvedése és halála délután csendült volna fel. Noha a monumentális alkotás befejezetlen maradt, az első rész (mely csaknem teljesen elkészült) megfelelő muníciót szolgáltatott a Karácsonyi kantáta, az Un cantate du noel megírásához. A noel szót, amely a francia népies karácsonyi dalt jelöli, rendszerint a latin natalis szóból származtatják, vagyis Jézus születésével hozzák kapcsolatba. A noelek pasztorális szövegeit már a 14. századtól gyakran énekelték nemcsak egyházi, hanem világi dallamokra is, s szerepet kaptak olyan népi jellegű műfajokban, mint a misztérium- és pásztorjáték, hangszeres feldolgozásaik pedig a francia orgonazenében töltenek be fontos szerepet. A dalok fontos jellemzője az úgynevezett maccaroni-szöveg, azaz a noelek sokszor váltogatják a nyelveket, közelebbről a latint és a népnyelvet. Ez a többnyelvűség a Karácsonyi kantáta dramaturgiájának is egyik alapelve. A mű három, világosan elkülönülő részből áll: a középrész noel-feldolgozásait különböző népek különböző nyelvű dalainak egyesítését latin zsoltárszövegek megzenésítése keretezi. Mondani sem kell, hogy francia és német dallamok (Honegger svájci lévén mindkét nemzethez egyaránt kötődött) összefonódása micsoda szimbolikus üzenettel bírt a 2. világháború csatazajában... Honegger remekművéhez hasonlóan a hangverseny műsora is három nagy részre tagolódott: az első részben a két kórus felváltva énekelt ismert karácsonyi dallamokat, közöttük azokat a melódiákat is, melyek a második részt alkotó Karácsonyi kantátában is felcsendültek. A harmadik részben a zenekar és az összkar hangulatos előadásában három magyar karácsonyi éneket hallhattunk. Magától értetődően a Kiss András pompás baritonszólójával felcsendült kantáta bizonyult az est csúcspontjának: megszólaltatásában látható igyekezettel vett részt valamennyi előadó. A közönség nagy tapssal honorálta mindezt.
