2017. évben Kodály születésének 135. évfordulójára, halálának pedig 50. évfordulójára emlékezünk.

Az UNESCO 2016-ban felvette a szellemi kulturális örökségek listájára a Kodály módszert.

A Kodály módszer így a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe került, más, modellértékű rendszerekkel egyetemben. Az indoklás szerint a módszer kiválóan alkalmazható különböző társadalmi és kulturális közegben, ezért nemzetközi szinten is érdemes megismerni és hasznosítani.

Kodály Zoltán etnomuzikológia, zenepedagógiai és zeneszerzői munkásságának elismeréseként, az UNESCO a 2017-es évet kiemelt Kodály-évfordulónak nyilvánította.

Ezen kezdeményezéshez csatlakozott városunk is. A Kodály év nyitó koncertjére 2017. március 6-án került sor a Vörösmarty Színházban.

A fellépők között voltak városunk gyermekkórusai, és felnőtt énekkarai, hangszeres zenészek, népzenészek és néptáncosok.

Az est, Kodály Psalmus Hungaricus című művével zárult.

„ A Psalmus Hungaricusszal Kodály életének egyik válságos időszakában került fel zeneszerzői pályája zenitjére. A magyar közönség értetlen, sőt ellenséges fogadtatása (pl. a Bartókkal együtt 1906-ban kiadott 20 Magyar népdalból még az 1930-as évekre sem fogyott el 1500 példány), – meghurcoltatása az 1919-es Tanácsköztársaság zenei direktóriumában betöltött szerepe miatt – mindez elérhetetlen távolságra látszott sodorni Kodályt nagy céljától, a nép felemelésétől a romlatlan mű- (és nép-) zenéhez. Életének e zsoltárba illő mélypontján a mélységből kiáltott föl a 16. századi magyar próféta, Kecskeméti Vég Mihály soraival: „Megszabadulást tőled várok!”

A Psalmus Hungaricus a meglehetősen nagy előadó apparátus, elsősorban a kórus jelenléte ellenére rendkívül személyes hangú, monologizáló mű. A próféta barokkosan izgatott stílusban perlekedik ellenségeivel és önmagával (tenorszóló), s végül a feltétel nélküli hit vezeti el az igazság látomásához. A „Magyar Zsoltár” megrendítő hatása drámai értelemben a kiválasztott ember erőtlen magánya és istentől merített erejének konfliktusából ered, amihez a kórus a görög drámák mintájára együtt érző, de csak szemlélődő kommentárjai járulnak. A nagy mű harmóniai és dallami (pentaton gyökerű) világa sallangmentesen egyszerű, könnyen követhető, mert zeneileg is egyértelmű jelekre, jelképekre épül. Zenetörténetünk egyik legsajátabb darabja, amelyben a tragikus sorsszerűség, az egymást marás magyar átka és az értelmiség (írástudók) felelőssége sűrűsödik remekművé, egy, a magyar zenetörténet barokk-klasszikus korszakából teljesen hiányzó, s később is mostoha sorsú műfajában, az oratóriumban.”

(Magyar Elektronikus Könyvtár)

Az est zárásaként az felnőtt kórusok közösen énekelték el a Mester Psalmus Hungaricus oratórikus művét, Szerekován János tenorszólójával, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar kíséretében, Drahos Béla vezényletével.

- vissza az aktuális híreinkhez -