Halottak napi koncert- Mozart Requiem

 

Van egy-két olyan mű, ami nagyon közel áll kórustagjaink szívéhez. Az egyik nagy kedvenc Mozart Requiem című műve.

Van egy-két olyan mű, ami nagyon közel áll kórustagjaink szívéhez. Az egyik nagy kedvenc Mozart Requiem című műve. Az idei év halottak napi koncertjén, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, Zavaros Eszter, Vörös Szilvia, Szappanos Tibor, Cser Krisztián szólisták és a város kórusainak, tolmácsolásában, 2016.10.30-án ez a mű csendült fel a Szent Sebestyén templomban.

A művet titokzatosság és sok találgatás lengi körül. Mozart halála előtt kapta a megbízást egy titokzatos, névtelenségbe burkolózó embertől. Nem sikerült befejeznie, csak a Lacrymosa tétel komponálásáig jutott el mielőtt meghalt. Különböző legendák keringtek arról is, hogy ki végezte be a Mester helyett a küldetést. A műhöz kapcsolódó érdekességeket a következő linken olvashatnak: http://mno.hu/migr/mozart-es-a-requiem-817501

A halottak napi koncertek mindig megérintenek bennünket, hiszen nincs olyan közöttünk és a közönség soraiban sem, aki már ne veszített volna el valakit szerettei közül. Az emlékezésre, a gyász feloldására különösen alkalmas Mozart zenéje, meggyógyítja a fájó lelket. Gyönyörű dallamok, amelyek melegséggel töltik el szívünket, jól ismert harmóniák, melyek helyét, idejét pontosan ismerjük a műben, és éneklés közben is áhítattal várjuk, hogy megszólaljanak. A Requiemet Medveczky Ádám (Liszt- és Kossuth-díjas Érdemes Művész) vezényelte. A Karnagy úrral mindig különleges élmény együtt dolgozni, és ez most sem volt másképp. Több alkalommal énekeltük már a művet, és a próbák során érdekes volt látni, hogy a karnagy személyisége mennyire meghatározza a darab felfogását, előadásmódját is. Medveczky Ádám karizmatikus egyénisége, finomsága is megjelent a mű előadásában.

A koncertre, a templom zsúfolásig megtelt. A közönség áhítatos csenden várta, hogy felcsendüljenek a mindenki számára jól ismert, szívet melengető dallamok. A külvilágot kizárva, csak a karnagyra figyelve, a műbe belefeledkezve, énekeltünk. Amikor elhalt a utolsó hang is, a közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a zenekar, a szólisták és az énekkarok közös munkáját.



(kép forrása: Székesfehérvár Megyei Jogú Város honlapja)

 

 

A templomból kilépve, még a mű hatása alatt, csendben ballagott mindenki haza, ki-ki szeretteire gondolva.

 

- vissza az aktuális híreinkhez -