„Székesfehérváron már október 24-én délután tüntetésre került sor, a tüntetők a fegyveres harc azonnali befejezését követelték. Késő délután diákok kezdeményezésére újabb tüntetés kezdődött: a statárium, és a városban is elrendelt kijárási tilalom ellen akartak tiltakozni a megyei tanács épülete előtt. Miután elhaladtak a BM megyei főosztálya előtt, államvédelmisek több tüntetőt, köztük nőket kiemeltek, és bevittek a főosztályra. A tömeg visszafordult, és őrizetbe vett társai szabadon engedését követelte. Az államvédelmisek egy könnygázgránátot dobtak a tüntetők közé, amit valaki visszahajított az épületbe. Ekkor adtak le három hosszú géppisztolysorozatot az épületből. A tüzelésbe bekapcsolódott egy, a közelben álló szovjet páncélkocsi: géppuskával kezdte lőni az akkor már menekülő tüntetőket.

Horváth Miklós hadtörténész szerint nem a főosztály épületéből lőttek először, hanem egy arra haladó magyar járőr adott le riasztó lövést, ezt értette félre a szovjet páncélkocsi legénysége, és nyitott tüzet a tüntetőkre abban a hiszemben, hogy azok megtámadták a főosztályt. A sortűz következtében Csurgai Horváth József szerint hatan, Horváth Miklós szerint heten vesztették életüket, köztük két rendőr: egy tiszt és egy tiszthelyettes.”

(forrás:http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_maps&view=map&event_id=740&tmpl=itr&Itemid=195)

Az 56-os székesfehérvári eseményekről többet itt olvashat:
http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_39209

Székesfehérvár az idei évben egészen újszerű módon emlékezett meg az 1956-os eseményekről, utcai színházzal játszották el székesfehérvári történéseket, amelyben énekkarunk is szerepet kapott. Az énekkarok Bárdos Éli, éli című művét énekelték el, annál a jelenetnél, amelyben egy Édesanya gyermekét keresve, már csak annak holtestét találja meg. Az utcai járókelők, a kórus és a szereplők is a jelenet hatása alá kerültek. Igazán felemelő és megható pillanatoknak voltunk részesei.

- vissza az aktuális híreinkhez -